Én akkor keresném fel az alapítvány szakembereit, ha már belefáradtam abba, hogy minden gondolatommal ugyan oda lyukadok ki… azaz sehova. Azzal tisztában vagyok, hogy az én gondomat csak én tudom megoldani. A döntéseim én hozom az össze felelősségével együtt. Ez jól hangzik, de valahogy nem tudom megtalálni azt az ajtót, amin ha belépek visszakaphatom magam… ami igazán én vagyok és nem valaki aki csak árnyékként éli a mindennapjait…. hogy a párkapcsolatom csődöl be vagy a magány rontja el az estéim? Személyes konfliktusaim vannak vagy a munkahelyemen érzem magam szerencsétlenül…. valójában mindegy….. mert döntéseket kell hozni.

Döntést kell hozni? Igen, de nagyon nem mindegy mikor. Milyen állapotban vagyunk éppen. Befolyásol a magány vagy valami tudatmódosító szer? Esetleg olyan embertől várunk megoldást akitől szabadulnunk kellene csak nincs meg hozzá a kellő bátorság, hogy beleugorjunk a szabadság ismeretlenségébe?

Ahogy mindig is csak magunkra számíthatunk. Közhely? Picit az… A segítség kérése, elfogadása és annak megértése nagyon fontos, de a bátorság valójában ahhoz az ismeretlenhez kell, ami a döntésünk után következik.

Ha tetszik, ha nem a boldogsághoz bátorság kell! Ha megvan, meg fogjuk látni, milyen egyszerűen is működik az élet!

Forduljanak hozzánk bizalommal,

Udvardy Zsolt